Fukai Mori -2.end
animegirl 2005.10.21. 19:42
A japán,angol és magyar szöveg
#2: "Fukai Mori" by Do As Infinity (eps 21-41)
:Fukai Mori:
Japánul: Fukai fukai mori no oku ni ima mo kitto
Okizari ni shita kokoro kakushite'ru yo Sagasu hodo no chikara mo naku tsukarehateta
Hitobito wa eien no yami ni kieru Chisai mama nara kitto ima demo mieta ka na
Boku-tachi wa ikiru hodo ni
Nakushite'ku sukoshi zutsu
Itsuwari ya uso wo matoi
Tachisukumu koe mo naku
Aoi aoi sora no iro mo kidzukanai mama
Sugite yuku mainichi ga kawatte yuku
Tsukurareta wakugumi wo ko ima wo ikite Sabitsuita kokoro mata ugokidasu yo
Toki no rizumu wo shireba mo ichido toberu darou
Boku-tachi wa samayoi nagara
Ikite yuku doko made mo
Shinjite'ru hikari motome
Arukidasu kimi to ima
Boku-tachi wa samayoi nagara Ikite yuku doko made mo
Furikaeru
Michi wo tozashi
Aruite'ku eien ni Tachisukumu koe mo naku
Ikite yuku eien ni Angolul: I'm sure that the heart i left behind
Still lies hidden in the heart of the deep, deep forest.
Exhausted, without the strength to search People vanish into the infinite darkness.
If it's so small, i wonder if i can see it even now?
As we live on,
We lose a little bit more. Shrouded in falsehoods and lies,
We stand frozen to the spot, unable to cry out
The days pass by and change,
Without us even realizing how blue the sky really is.
Overcoming that made-up scheme, we live the present,
And our rusted hearts begin to beat again! we can find the rhythm of time, we can fly once again
We live our lives Wandering to the ends of the earth.
Believing (in you?), now i begin my journey with you,
In search of the light.
We live our lives
Wandering to the ends of the earth.
Closing off The way back,
We walk on for eternity.
We live our lives standing frozen to the spot,
Unable to cry out, for eternity...
Magyarul:
Mély erdő: Biztos vagyok benne, hogy a szív, amit hátra hagytam,
Még mindig a szív mélyében lapul, mély erdőben. Kimerülten, a keresés ereje nélkül,
Az emberek szertefoszlanak a végtelen
Ha olyan kicsi, kíváncsi vagyok most láthatom-e.
Ahogy élünk,
Egy kicsit többet vesztünk. Eltakarni valótlansággal és hazugsággal,
Megfagyva állunk a felismerés előtt, nem tudunk kisírni
A napok telnek és változnak,
Anélkül, hogy észrevennénk, milyen kék is az ég. A legyőzés a kitalált cselszövés, élünk a jelenben,
És a rozsdás szívünk, újra dobban! Ha nem találjuk meg az élet ritmusár, újból repülhetünk, Éljük az életünk,
Utazva a világ végéig.
Hiszek (benned?), az utamon veled,
A fény keresésénél.
Éljük az életünk,
Utazva a világ végéig
A lezárásig
Az úton vissza,
A végtelenségbe megyünk. Éljük az életünk, megfagyva állunk a felismerés előtt, Nem tudunk sírni, a végtelennek...
|