anime4ever - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Az animáció a gportal.hu/portal/gakkounokaidan/-ról származik, és engedéllyel hoztuk el.

Az oldalról tilos letölteni fájlokat, amennyiben ezt mégis megtennéd, 24 órán belül törölnöd kell a gépedről. (Ezt nem mi mondtuk, mindenki cselekedjen belátása szerint. ;) )

Lina & Animegirl

A szellem neve: Da Vinci

Az egyik részben feltünik Da Vinci szelleme:

13.rész A szellem neve: Da Vinci

Egy régi rajztanár szelleme visszatér. A rajztanár nagyon szerette Da Vincit.Öngyilkos lett. Most hogy előkerült lefest egy szép nőt, aki eltűnik a képbe.Az összes szellem fél tőle az iskolában. Satsuki nyer a rajzversenyen. A régi iskolát festette le. Apukája nagyon meglepődött ,mert régebben Satsukiék anyukája is ezt festette le. Satsuki képén elkezd folyni a vér. A rendes iskolafalon is pont ugyanúgy folyik a piros festék. Kiderül,hogy ami a valóságban megtörténik,az a képen is. Bemennek megnézni,hogy mi történik bent. kiderül ,hogy nem vér folyt,hanem piros festék és víz keveréke.

Momoko eltűnik. Elrabolja a szellem. Megkeresik őket. A szellem észreveszi Satsuki kezében a rajzát és elrabolja,megnyit egy időteret a múlt és a mostani világuk közt. Átmegy a szellem ,Satsuki és Hajime. Satsukinak egy ismeretlen fiú ajándékot ad a rajza miatt. Ekkor látják meg a falon azt a képet,amit Satsuki anyja festett.Találkoznak vele fiatalkorában.Pont úgy néz ki ,mint Satsuki,csak fekete a haja.

Elmondja neki Satsuki,hogy ő miatta került ide a szellem,és segítsen elűzni,mert nem tudja a varázsigét.

Bemennek a rajzterembe. Ott van Momoko és a szllem . Füstölükkel körülálják a szellem Momokoval zsarolja őket,ezért kénytelenek eldobni őket. A szellem meglátja Satsuki anyukájának a rajzát,és rájön,hogyha átmegy a másik világba,akkor ők itt ragadnak. Közben reo és Keichiro eltűnnek,és mikorra visszatérnek nem találják Satsuki képét,mert kitakarították a termet. Lerohannak,de a kép az égő fa közt van. Reo benyúl érte.A szellem mikor a másik képben akar kijut megég,és visszatér Satsukiékhoz. Ott elmondja a varázsigét Satsuki anyja. (Da Vinci inkább mosolyogj a vászonról! )

És ezzel menenekülnek. Indulnak haza,ám Satsuki visszaszalad és leendő apjának visszaadja az ajándékot. Elmondja,hogy Kajako(Satsukiék anyja neve) nagyon fog örülni az ajándéknak. A naplóba pedig belekerül e rejtélyes lány.(Satsuki)

Az igazi Da Vinci

A Wikipédia oldaláról:

Leonardo da Vinci (Vinci, Itália, 1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz reneszánsz építész, zenész, anatómus, feltaláló, mérnök, szobrász, geométer és festő. A „reneszánsz ember”, a minden területen zseniális személy őstípusa.

Élete

Vinciben született, édesapja, san Piero a városka jegyzőjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskolaként" is szolgált. A festő mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belép a Szent Lukács egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az ifjú festő egyre sikeresebb, híre egyre növekszik, így 1482-ben meghívást kapott, hogy ő készítse el Milánóban a Francesco Sforza tiszteletére emelendő hatalmas lovasszobrot. A munkát oly sikerrel végezte el, hogy annak befejezése után évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1495-ben készül el. 1500 márciusában rövid időre Velencébe utazott, (de még abban az évben visszatér Firenzébe), ahol 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába áll, és követi őt annak romagnai hadjáratába. Ebből az időszakból származtak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében elkezdte megfesteni remekművét, a Mona Lisát. A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, Leonardo ugyanis ennyit tépelődött a mosoly kialakításán. Az arckép festésével párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vesz Milánóban. 1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott, eközben 1514-ben alapos tanulmányokat készített a Róma környéki mocsarak kiszárítására, ezekből azonban semmi sem valósult meg. Rómában három évet töltött. 1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívja udvarába. Leonardo elfogadta a meghívást, és az Amboise melletti Cloux-ba költözött. Két évet töltött itt, 1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagy

Leonardo Milánóban (1482-1499)

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora 1498-ban készült el, és azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Vasari már akkor így írt a freskóról: "....mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.". A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta az idők során.

Legfontosabb művei befejezetlenek maradtak: A háromkirályok imádása, a Sziklás Madonna, a firenzei Palazzo Vecchio számára készült Anghiari csata, melynek csak egy töredéke maradt fenn, valamint Milánóban a Muzsikus képmása.

Az építész Leonardonak számos vázlata maradt fenn, amelyet mások meg is valósítottak, de egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki. Nem fejezte be tudományos írásainak összegyűjtését sem a perspektíváról és a festészetről. A filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt. Már életében nagy művész hírében állt. Ha a pápa büszkesége Michelangelo volt Rómában, Leonardo Milánó hercegéé, később pedig a francia királyé.

[szerkesztés]

A tudós Leonardo

Repülő-szerkezet tanulmány

1482 körül, egy milánói udvari állás lehetőségének reményében írott levelében az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát az Il Morónak is nevezett Ludovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús években, a föld alatti alagutak építését, a csatornaépítés szakértőjét, valamint puskák és ostromgépek feltalálóját. A levél végén mellékesen megemlítette, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni, és főként jól tudja, hogyan kell önteni bronz lovas szobrot, amit a herceg apja, Francesco emlékére akar felállítattni.

Az ajánlkozó levél sikeresnek bizonyult. Leonardo még ugyanabban az évben elnyerte az állást a milánói udvar művészeként és mérnökeként. A hivatallal járó kötelezettségek (színházi háttérdíszlet, jelmeztervezés, csatornázás stb.) csak ideje kis részét töltötték ki. Tudományos kísérletei alapján új eljárásokat fejlesztett ki. Számos írása is született, de egyik sem jutott el odáig, hogy alkalmas legyen a kiadásra. Ezen kéziratok tartalma évszázadokig rejtve maradtak a világ elől. Leonardo felismeréseinek zömét újra fel kellett fedezni és más kutatók szereztek hírnevet a természet olyan törvényeinek kiderítésével, amelyet Da Vinci már felfedezett.

1482 körül az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása, úgy nőtt az általa vizsgált területek nagysága. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Leonardo sikerét jelentősen befolyásolta az is, hogy sikeresen növelte a munka hatékonyságát - a csatorna építéséhez például vízkiemelő szerkezetet tervezett - amivel jelentősen csökkentette a megrendelő költségeit.

Szülőfalujában a művészet kedvéért behatóan tanulmányozta a természeti környezetet. Milánóban a művészeti emberábrázolás tökéletesítésének szándékával fogott bele a tudományos igényű boncolásba. Látta, hogy az emberi viselkedés hűséges ábrázolásához nélkülözhetetlen annak a belső életnek a teljes ismerete, ami alapvetően meghatározza a külső megjelenést..

[szerkesztés]

Találmányai

Tüzérségi park, Leonardo rajza

Leonardo a világ egyik legbékésebb természetű embere volt. A kor szokásaitól eltérően sosem viselt kardot vagy bármilyen fegyvert. Nem volt semmiféle kapcsolata a hadviselésben résztvevő emberekkel, sőt írásaiban is mélyen elítélte a háborút. Ezért szinte érthetetlen, hogy Milánóba érkezése után hamarosan felajánlotta szolgálatait Lodovico Sforza hercegnek, mégpedig hadi- és ostromgépek, páncélkocsik, mozsárágyúk, kőhajítók és mindenféle egyéb harci eszközök, gyilkolószerszámok tervezésére és előállítására. A herceg a tervekből semmit sem valósított meg, és nem is vette igénybe Leonardo hadmérnöki képességeit. Vajon miért tervezett mégis hadigépeket? Nehéz erre válaszolni. Egyik írásában ezt olvassuk: „Meg kell védenünk a természet fő ajándékát, a szabadságot, ezért eszelek ki támadó- és védőeszközöket.” Némelyek szerint viszont nem volt tisztában a háború borzalmaival. A fegyverek és hadigépek tervezését alighanem érdekes feladatnak tartotta. A sarlós szekeret az ókori irodalomból ismerjük, s azt a keleti népek a középkorban is használták. E kezdetben két- majd négykerekű szekér nevét onnan kapta, hogy sarlószerű kardokat erősítettek rá. A harci szekeret páncélos lovas vezette az ellenség sorai közé, s a sarlók fűnyírógép módjára, nem csekély riadalmat okozva „rendet vágtak” az ellenséges hadoszlopban. Leonardo bonyolult, fogaskerekes művet tervezett a szekérhez, ezzel forgatni, mozgatni tudta a sarlókat. E találmányt állítólag Pedro Navarro spanyol tábornok az 1511. évi ravennai csatában kipróbálta.

Tank Leonardo tervei alapján

Páncélkocsi - az úgynevezett "teknősbéka”, Leonardo rajza nyomán Páncélkocsi. Az alakjáról teknősbékának is nevezett szerkezettel ugyancsak találkozhatunk ókori leírásokban is. A Leonardo által továbbfejlesztett „harci járművet” bizonyos fokig a tank ősének tekinthetjük. Kémlelőnyílásokkal ellátott megfigyelőtornyot tervezett hozzá, s kerekeket, melyeket kézzel hajthattak fogaskerekek közvetítésével. A tető alól kinyúló ágyúcsövekkel minden irányba lehetett lőni. Leonardo páncélkocsija megvalósíthatatlan volt, mert a súlyos, ágyúkkal megrakott alkotmányt kézi erővel nem lehetett volna mozgatni. Az azonban tény, Leonardo felismerte a harckocsi szerepét: a páncélozott járműnek elöl kell haladnia, hogy mögötte teljes biztonsággal vonulhasson a gyalogság. Lényegében ma is ez képezi a páncélos támadások taktikáját.

Mozsárágyú - Az ágyú csöve háromszor-négyszer hosszabb volt, mint az űrmérete. A mozsarat a XV. századtól elsősorban vár-ostromoknál használták. Leonardo „korszerűsítése” abban állt, hogy a mozsárban nem egy-egy lövedéket helyezett el, hanem egy golyókkal teli bőrzsákot; ez kilövésekor kireped, és a benne levő golyók széles körben szétszóródnak. És a golyók sem követik a hagyományt, nem ólomból készülnek; a puskaporral töltött, gyújtószerkezettel felszerelt hüvelyek már a levegőben szétrobbannak. Leonardo az időzítéssel, azaz a robbanószerkezet kellő pillanatra való beállításával még nem próbálkozott.

Orgonaágyú, ágyúöntés, ágyúszállítás - Leonardót nem csak az ágyú kialakítása, hanem előállítása is foglalkoztatta. A milánói ágyúöntő műhelyben tanulmányozta a gyártási folyamatot, s az ott tapasztaltakat hasznosítva alakította elképzeléseit. A súlyos ágyúcsöveket mozgatni, szállítani is kell, tehát óriási darut és csörlőt tervezett, amellyel a helyére emelhető az ágyúcső. A műdarabot az öntödében hengereken gurítható ládán szállította a daruig.

Számszeríj - Az íjszerű szerkezet első ábrázolásai a IV. századból valók. Kezdetben kézifegyverként használták, s mivel nyilakon kívül más lövedékeket, például követ ugyancsak ki lehetett vele lőni, hajítógépnek nevezték. Kezelése nehéz volt, csak külön felajzókészülékkel használhatták. Leonardo ágyútalpra helyezte a számszeríjat, s olyan felajzókészüléket tervezett hozzá, amely lehetővé tette, hogy súlyos lövedékeket is eljuttathassanak nagyobb távolságra.

Ostromlétra-elhárító szerkezet - Leonardo tudatában volt annak, hogy a várostromoknál nemcsak fegyverekre, hanem egyéb szerkezetekre, alkalmatosságokra is szükség van. Egyik érdekes elgondolása az ostromlétrát elhárító szerkezet. Ez a szerkezet a vár belsejéből „kézi erővel vezérelve” előpattan a fal külső síkjából, és egyszerűen fellöki a várat megrohamozó ellenség falhoz támasztott létráit. A mester e szerkezetnek az apró részleteit is felvázolta, szinte „kiviteli tervet” készített hozzá.

Sokszögű bástya - Ez ugyancsak a vár védelmét szolgálta. A régi várakat általában magas tornyokkal erősítették meg. Ezek messziről is jól láthatók voltak, így ostromukra a támadók alaposan felkészülhettek. Leonardo szakított a hagyománynyal, ő egészen lapos, sokszögű védőfalat tervezett. Rézsűjét kívülről gerendákkal támasztotta meg, felül bozóttal álcázta, magában a falban pedig kazamatákat alakított ki a várvédők számára. A terveken két sáncárok is látható. Ilyen bástyák a XVII–XVIII. században tucatjával épültek.

Orgonaágyú (Gőzágyú) - Egy hosszúkás szeneskazán és egy ágyú kombinációja: a kazánban termelt és nagy erővel kiáramló gőz – egy ügyes kis szerkezet közvetítésével – kilöki az ágyúcsőben levő golyót. Leonardo az ágyút kerekekkel mozgatható irányzékkal is ellátta. Az úgynevezett orgonaágyúnak harminchárom csöve volt, ezeket három sorban helyezte el, s a csövekkel felváltva tüzelhettek. Talán ez az ötlet az őse a géppuskának és a második világháború egyik félelmetes fegyverének, a Sztalin-orgonának (a katyusának).

Leonardo tervezett hátultöltő puskát is. Az aerodinamikával foglalkozva születhetett meg az áramvonalas gránát ötlete, melynek alakja szinte teljesen megegyezik a mai napig is használatos lövedékek alakjával.

Leonardo da Vinci semmiféle haditechnikai képzettséggel nem rendelkezett, sőt talán még fegyver sem volt a kezében. Mégis, szinte minden ilyenfajta találmányát, elképzelését megvalósította az utókor.

[szerkesztés]

Anatómiai munkássága

Vitruvius férfi

Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze. Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett – akkoriban az egyház által tiltott – boncolásokat is.

[szerkesztés]

Nemi identitása

Egyes történészek szerint Leonardo homoszexuális ember volt. Már Giorgio Vasari könyvében is találhatunk erre vonatkozó találgatásokat, utalásokat. Mindenesetre tény, hogy anatómiai rajzaiban szinte kizárólag férfiak láthatóak, bár ez a kor erkölcsi és morális értékrendje miatt is alakulhatott így (szokás volt a női alakok ábrázolásához is férfi modelt használni, a női modelleket ugyanis prostituáltként kezelték).

[szerkesztés]