Eurázsiai, 6-12 kg súlyú, 80-100 cm hosszú macskaféle.Rendkívül óvatos, rejtett életet él. A házimacska közeli rokona -De nem az ose!!! - , pontos megkülömböztetésük annál is nehezebb, mert keresztezodnek. Sokszor a szakember is alig képes eldönteni, melyik fajból származó egyedet tart a kezében. Igazi ragadozó, az ozgitátol kezdve a rovarokig mindenre vadászik, s bár a rágcsálók alkotják fo táplálékát, komoly kárt okozhat a vadgazdálkodásban.

Hát ennek lemaradt a lába, majd egyszer megcsinálom.

• forest wildcat (English)
• chat forestier, chat sauvage(French)
• Wildkatze (German)
• gato montés, gato silvestre (Spanish)
• vairi katu, antarayin katu (Armenian)
• diwa kotka (Bulgarian)
• ghjattu volpe (Corsican)
• koka divoká (Czech)
• wilde kat (Dutch) tkis cata (Georgian)
• vadmacska (Hungarian)
• gatto selvatico (Italian)
• bik (Polish)
• gato bravo (Portugese
• ) pisic-slbtic (Romanian)
• dikaja koschka (Russian)
• maka diva (Slovakian) yaban kedisi (Turkey)
• sauvadge tché (Wallon: Belgium

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általános jellemzőik:

Testtömeg: 2–9 kg
Testhossz: 50-75 cm
Táplálkozás: kisebb emlősök, madarak
Szaporodás: 63 nap vemhesség után 2-4 kölyök

A házimacskától erőteljesebb testfelépítése és jellegzetes mintázatú, bozontos farka különbözteti meg. Erdős, nyílt és sziklás területeken egyaránt megjelenik, bár leginkább a középhegységi lombos erdőket kedveli. A magashegységekben már ritkább, ott, ahol a talaj 100 napnál tovább marad meg egy évben, 50%-os hófedettségű, és a hótakaró vastagsága 20 cm-nél nagyobb, már nem él meg. Főleg éjszaka és szürkületkor mozog. Ragaszkodik a territóriumához, ahol több tanyája van, és egy kialakított vadászösvény-rendszerben mozog. Lesből vadászik főleg rágcsálókra, de elkapja a madarakat, hüllőket és rovarokat is.

Magányosan élő állat, minden egyed egy jól meghatározott területet birtokol, amely akár 50 hektár is lehet. A szaporodási időszaka január és március között van, a nőstény 2-8 napig fogékony, ha hím is közelben van. Bár kétszer is kész a párzásra a nőstény egy évben (ha korán elveszti az almát), évente csak egyszer ellik, Európában leginkább májusban. A kölyköket a nőstény 30 napos korukig szoptatja. 12 hetes korukban már anyjukkal tartanak a vadászatokra, majd 5 hónapos korukban válnak teljesen önállóvá. A nőstények körülbelül egy éves korukban, a hímek 1-2 hónappal előbb válnak ivaréretté. A vadmacskák megközelítően 15 évig élnek.

Rejtőzködő életmódja miatt ritkán találkozhatunk vele az erdőt járva. A vadmacska valaha Európa legnagyobb részén elterjedt volt, de száma már a középkorban erősen megfogyatkozott az éghajlat változása és az intenzív vadászat miatt. Jelenleg a házimacskával való keveredés veszélyezteti a tiszta vérű állományát, különösen Magyarországon. Egyes nyugat-európai vizsgálatok szerint a vadmacska elhalálozások 92%-ért közvetve, vagy közvetlenül az ember tehető felelőssé (pl. gázolás, csapda).

A hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult. A genetikai vizsgálatok alapján az európai alfaj (F.s. silvestris) körülbelül 250 ezer éve alakult ki a F.s. lunensis-ből. Ugyanezen vizsgálatok szerint az észak-afrikai alfaj (F.s. lybica) mindössze 20 ezer éve vált el az európaitól. Ez azért meglepő eredmény, mivel csak korábbi, pleisztocén kori maradványai ismertek az afrikai vadmacskának. A házimacska viszont feltehetően az afrikai alfajból alakult ki, 4-8 ezer évvel ezelőtt, bár sokan a több központú háziasítást is lehetségesnek vélik.

A fekete színváltozat a vadmacskánál ritka, csak Skóciában és a Kaukázus vidékén figyelték meg, lehetséges, hogy a házimacskával való keveredés következtében alakul ki.

Afrikai alfajai:
Felis silvestris lybica - Észak-Afrika
Felis silvestris brockmani - Kelet-Afrika
Felis silvestris cafra - Dél-Afrika
Felis silvestris foxi - Nyugat-Afrika
Felis silvestris griselda - Közép-Afrika
Felis silvestris jordansi - Majorka
Felis silvestris ocreata - Kelet-Közép-Afrika
Felis silvestris pyrrhus - Nyugat-Közép-Afrika

Európai alfajai:
Felis silvestris silvestris - Európa
Felis silvestris caucasia - Kaukázus és Törökország
Felis silvestris grampia - Észak-Skócia
Felis silvestris sarda - Szardínia és Szicília

Ázsiai alfajai:
Felis silvestris caudata - Kaspi-tenger melléke
Felis silvestris ornata - Irántól Indiáig
Felis silvestris shawiana - Kína és Mongólia

Világszerte:
Felis silvestris catus - Házi macska

Fogyatkozó skót vadmacskák

A macskafélék családjába tartozó vadmacskák napjainkban már csak a nyugodt, lakott vidékektől távol eső sziklás-erdős vidékek lakója, a sík vidékeken már csak nagyon ritkán fordul elő. Fogyatkozásuk oka az élőhelyeik elvesztése, összezsugorodása, valamint az, hogy genetikai állományuk nagyon felhígult. Legújabban a Skót-felföldről érkeztek aggasztó hírek velük kapcsolatban.

Az egy-két száz évvel ezelőtt még gyakran előforduló európai vadmacska napjainkra annyira megfogyatkozott, hogy csak néhány magasabb fekvésű zavartalan erdőségben találkozhatunk velük. Ezen utolsó menedékek egyike volt a zord időjárású Skót-felföld, ahonnan aggasztó hírek érkeztek velük kapcsolatban. Korábban számukat 1000-4000 közé tették, de az Oxford Egyetem kutatása szerint alig 400 vadmacska maradt Skóciában. A hatalmas számbéli visszaesést elsősorban az okozta, hogy az egyszerű házi macskával túl közeli rokonságban vannak.

A latinul egyszerűen csak Felis silvestris néven emlegetett macskaféleség az erdőségek közül inkább a bükkösöket, tölgyeseket kedveli, de sík területek értereire, nádasaira is lehúzódik, ha talál magának kedvére való nyugodt élőhelyet. A nyugalmon kívül másik nagyon fontos szerepet játszó tényező az élethelyének megválasztásában a rendelkezésre álló kisemlősök mennyisége, amelyekből a rágcsálókat részesíti előnyben, de vízközelben vízimadarak és halak is sokszor végzik be karmaik közt az életüket.

Csak olyan vidékeken marad meg tartósan, ahol a tél nem túlságosan zord. Nem a kemény mínuszokat képtelen elviselni, hanem a magas hóréteg, rövid lábaiból kifolyólag akadályozza a mozgásban és a zsákmányszerzésben. Ahol a hótakaró vastagsága sokáig 10-20 centiméter marad, ott már nem képes boldogulni. Mégpedig azért, mert a kutyafélékkel ellentétben nem képes hosszasan üldözni áldozatát. Ha lesből támadva, két-három méteres ugrásaival nem kapja el zsákmányát, akkor már nem sok esélye van arra, hogy jól lakjon.

Az élettereik összezsugorodása mellett, a már említett, házi macskákkal való rokonság jelenti a legnagyobb veszélyt a vadmacskákra. A túl közeli atyafiság miatt könnyen kereszteződik egy mással a két macskaféleség, ennek pedig az a következménye, hogy vadmacska populáció genetikai állomány annyira felhígul, hogy végül már nem lehet őket megkülönböztetni egymástól. Mindezekről persze a macskák mit sem tudnak, ha kora tavasszal eljön a pacsmagolás ideje - így nevezik a párzási időszakot - akkor a kandúroknak nyilvánvalóan nem szempont, hogy házi- vagy vadmacskalány kerül a hálójukba. Ezzel sajnos lassú elmúlásra ítélik fajtájukat, viszont szaporodni muszáj a Skót-felföldön és máshol is.