A cetek (Cetacea) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. A cetek rendjébe tartoznak többek között a bálnák és a delfinek.

Mint minden emlős, a cetek is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, melegvérűek, utódaikat szoptatják. A cetek szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.

A cetek nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2 – 30 m, tömegük 30 — 150000 kg. Közülük kerül ki minden idők legnagyobb állata, a kék bálna.

Fekete-fehér delfinek

• Commerson-delfin (Cephalorhynchus commersonii)
  • Előfordulás: Dél-Amerika déli partjai, illetve Indiai-Óceán.
  • Méretek: 1.3-1.7 m, 35-60 kg

• Chilei delfin (Cephalorhynchus eutropia)
  • Előfordulás: Dél-Amerika dél-nyugati partjai, 5° és 33° között.
  • Méretek: 1.2-1.7 m, 35-65 kg

• Benguela-delfin (Cephalorhynchus heavisidii), (C. heavisidei)
  • Előfordulás: Afrika dél-nyugati partjainál.
  • Méretek: cc1.6 m, 40-75 kg

• Hector-delfin (Cephalorhynchus hectori)
  • Előfordulás: Új-Zéland körüli vizekben.
  • Méretek: 1.2-1.5 m, 35-60 kg

• Risso-delfin (Grampus griseus)
  • Előfordulás: Mérsékelt vizekben.
  • Méretek: 2.6-3.8 m, 300-500 kg

• Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei)
  • Előfordulás: Ázsia és Közép-Amerika közötti mérsékelt vizek, a 40° és 60° között.
  • Méretek: 2-2.6 m, 160-210 kg

• Arábiai delfin (Delphinus tropicalis)

Anatómia

A cetek szervezete a vízi életmód követelményei szerint alakult át. Mellső lábaik uszonyokká alakultak. Hátsó lábaik teljesen elcsökevényesedtek, kívülről nem láthatóak. Farkuk végén a halakéhoz hasonló, de vízszintes állású farokuszony fejlődött ki. A legtöbb cetfajnak hátuszonya is van.

Bőrük alatt vastag zsírréteg van, amely részben energiatartalékul, részben hőszigetelésként szolgál. Szívük más emlősökhöz hasonlóan két kamrából és két pitvarból áll.

A fejük tetején levő orrnyíláson át lélegeznek. A sziláscetelnek két, a fogasceteknek csak egy orrnyílásuk van. Amikor az állat a felszínre emelkedve kifújja a levegőt, a kicsapódó pára jellegzetes alakú felhője láthatóvá válik. Képesek hosszú ideig (az ámbrás cet több, mint 120 percig) levegővétel nélkül a víz alatt maradni. Légzésük nem automatikus, emiatt csak úgy képesek aludni, hogy agyuk egyik féltekéje mindig éber állapotban marad.

Életmód

A cetek valamennyien ragadozók, de egyes fajok mikroszkopikus planktonnal, mások nagytestű állatokkal táplálkoznak.

Szaporodás

A nőstény cetek egyszerre csak egy utódnak adnak életet, és azt hosszú ideig (egyes fajok több mint egy évig) szoptatják. Az anyaállat és utódja között erős érzelmi kapcsolat van. Az ivarérettséget a cetek általában későn, 7—10 éves korukra érik el.

A hím nemi szervei a testüregen belül helyezkednek el, ami úszáskor a közegellenállást csökkenti. A legtöbb cetfajnál nem alakulnak ki állandó párok. A nőstények egy párzási időszak alatt gyakran több hímmel is párosodnak. Az újszülött állat farkával előre jön a világra, ez csökkenti a fulladás veszélyét. Az anyaállat szoptatáskor aktívan préseli ki a tejet emlőjéből.

Evolúció

A cetek valamennyien szárazföldi emlősök leszármazottjai, őseik valószinűleg a párosujjú patások rendjébe tartoztak. 50 millió éve tértek vissza a tengerbe.

A cetek és az ember

A cetek védelme

A legtöbb nagytestű cetfaj a cetvadászat hatására ma veszélyeztetett állatnak számít. A legnagyobb veszélyben azonban élőhelyük változása miatt a folyami delfinek vannak. A delfinek által lakott folyókat legnagyobb mértékben az ember gazdasági tevékenysége, az öntözés és energiatermelés céljait szolgáló duzzasztógátak építése veszélyezteti. Így például a Kínában a Jangce folyón épülő gátak veszélyeztetik a baiji fennmaradását. Az Irrawaddy és a Mekong folyókon épülő gátak a ritka Irrawaddy-delfin kipusztulását okozhatják.

Cetvadászat

A nagytestű ceteket évszázadokon át vadászták olajukért, húsukért, sziláikért. Az ámbráscetet a beleiben található, illatszerek alapanyagául szolgáló ámbráért is vadászták. A 20. század közepére a vadászat miatt több cetfaj majdnem teljesen kihalt. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1986-os moratóriumában határozatlan időre megtiltotta a kereskedelmi célú cetvadászatot. A moratórium ellenére Norvégia, Izland, a Feröer-szigetek és Japán ma is folytatják a vadászatot. Szibéria, Alaszka és Kanada egyes természeti népei ugyancsak vadásznak cetekre.

Halászat

A delfinek életét a halászat is veszélyezteti, mert az állatok véletlenül a halászok hálóiba kerülve elpusztulhatnak. A Csendes-óceánon folytatott tonhalhalászat évente több ezer delfin életét követeli. Egyes országokban a halászok húsukért szándékosan is ejtenek el delfineket.

Katonai kísérletek

A haditengerészet által mélységi felderítésre használt eszközök kárt tehetnek a cetek érzékszerveiben, és pusztulásukat is okozhatják.

Cetek a kultúrában

Cetek a Bibliában

A Biblia többször is említi a ceteket. Legismertebb Jónás története, akit egy nagy hal nyelt le:

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. (...) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra