3: "Dearest" by Ayumi Hamasaki (eps 42-60)

Dearest:


Hontou ni taisetsu na, mono igai subete sutete,
shimaetara ii no ni ne,
genjitsu wa tada zankoku de.

Sonna toki itsu datte,
me o tojireba,
waratteru kimi ga iru.

Itsuka eien no, nemuri ni tsuku hi made,
dou ka sono egao ga,
taema naku aru you ni.

Hito wa minna kanashii kara,
wasurete yuku ikimono dakedo.

Aisubeki mono no tame
ai o kureru, mono no tame, dekiru koto.

Deatta ano koro wa,
subete ga bukiyou de,
toomawari shita yo ne,
kizutsuke atta yo ne.

Itsuka eien no, nemuri ni tsuku hi made,
dou ka sono egao ga,
taema naku aru you ni.

Deatta ano koro wa,
subete ga bukiyou de,
toomawari shita yo ne,
tadoritsuitan da ne.


English Translation:


It would be nice if we could put away and throw out
everything except what really mattered, but
reality is just cruel.

In such times,
I see you laughing
whenever I close my eyes.

Until the day I reach eternal sleep,
that smiling face will
have to stay with me without fail.

People are all sad, so
they go and forget, but--

For that which I should love,
For that which gives me love, I will do what I can.

Back then, when we met,
it was all awkward.
We went the long way, didn't we?
We got hurt, didn't we?

Until the day I reach eternal sleep,
that smiling face will
have to stay with me without fail.

Back then, when we met,
it was all awkward.
We went the long way, didn't we?
We got there in the end.


Drágám:

Szép lenne, ha félre tehetnénk, és kidobhatnánk mindent,
kivéve ami igazán fontos, de
a valóság olyan kegyetlen.

Ilyenkor,
ha lehunyom a szemem,
látlak, ahogy nevetsz.

Addig a napi, míg elérem az örök álmot,
ez a nevető arc velem kell,
hogy maradjon feltétlenül.

Az emberek mind szomorúak,
Ezért tovább mennek és felejtenek, de--

Azért, akit szeretnem kéne,
Azért, aki szeretetet ad nekem, megteszek mindent, amit tudok.

Ha visszagonodolok a napra, mikor találkoztunk,
minden olyan esetlen/kínos/ügyetlen volt.
Azóta hosszú utat tettünk meg, igaz?
Azóta sokat szenvedtünk, ugye?
(Ezt a sort tükörfordítással úgy kéne írni, hogy "Sokszor megsérültünk, ugye?", de az nem illik ide.)

Addig a napi, míg elérem az örök álmot,
ez a nevető arc velem kell,
hogy maradjon feltétlenül.

Ha visszagonodolok a napra, mikor találkoztunk,
minden olyan esetlen/kínos/ügyetlen volt.
Azóta hosszú utat tettünk meg, igaz?
Azóta sokat szenvedtünk, ugye?