Lina Inverse-t újabban furcsa álmok gyötrik. Ismeretlen helyeket, alakokat lát, a központban egy ismeretlen kissráccal. Miután kirabolt egy átlagosnál is amatõrebb rablóbandát, hamarosan azon veszi észre magát hogy egy hajón ül Naga társaságában, és Mipross, az Ígéret Szigete felé tart. A sziget legendája szerint valaha a kontinenshez tartozott, és elfek éltek rajta, akik évszázadokkal ezelõtt eltûntek, és a sziget azóta leszakadt a világtól, s egy áthatolhatatlan ködfelhõvel zárja el magát. De évente pár napig, amikor a tündérlelkek (kis, fénylõ, szentjánosbogárszerû rovarok) megjelennek, a köd eloszlik, és a sziget elérhetõ lesz. Ilyenkor összeolvad a múlt, jelen és jövõ, és a figyelmes szemlélõk megpillanthatják a valaha ott élt elfeket.
Ezen kívül persze a túristákat sokkal inkább vonzzák az elsõosztályú gyógy- és egyéb fürdõk...
Lina álmai a hajón erõsödnek, sõt, most már egyértelmû hogy Mipross szigetével vannak kapcsolatban.
Érkezés után a baj nem várt sokáig. Még a kikötõben, egy patkányképû tolvaj megpróbálja ellopni Lina tárcáját... Persze nincs egyedül, egy bandába tartozik a sziget tizedik, hetedik, és ötödik legerõsebb emberével. Ami természetesen nem számít semmit. Egy Dill Brando, és egy Tûzgolyó helyrerakja a megtévelyedetteket. Lináékat azonban várták, s nem engedik ilyen könnyen. Egy fura alak, aki A-Varázslónak hívja magát megfenyegeti Lináékat. Naga elfogadja a kihívást, és A-Varázsló tengeri uborkái ellen tintahalakat idéz... Lina meg besokkol, és lecsapja az idióta ellenfelet...
És a fura figura fején egy kis polip kuksol, és csak ekkor tûnik fel, hogy a tolvajoktól kezdve a boltok kirakatáig, mindenhol a kis polipszerû izé alakja látható...
A kaland után pihenés a rablóktól zsákmányolt kedvezményes utazás szállodájában, mûsoros vacsorával. A mûsort egy illuzionista mester szolgáltatja, a közönség legnagyobb örömére.
Másnap hajnalban Naga álma beteljesül, és fejest ugorhat Mipross híres gyógyviztavába. A víz azonban csalódással szolgál, ugyanis hamis, más gyógyvizekbõl lett összekeverve. Panaszára megjelenik egy varázsló, a fürdõ igazgatója, aki úgy tûnik valamilyen kapcsolatban áll A-Varázslóval. Lina udvarias kérdésére azt is elárulja, hogy a szigeten az Egyetlen után valószinûleg õ a harmadik legerõsebb... Ezután megidéz egy hatalmas vízsárkányt, ami csak a száját nyalogatja egy tûzgolyó után... Persze ez is csak átmeneti akadály, és a Vizimester is repül a Dill Brando tetején... Az õ fején is ott a kis polipszerû izé...
A Vizimesterrel elindulnak a sziget királyának városa felé, de útközben összeakadnak a szálló illuzionistájával. A csapdába Lina bele is esik, és Naga kénytelen kihúzni a kutyaszorítóból. Naga egy hatalmas kõsárkányt idéz meg, és a rémülettõl félhalott illúzionisták fejvesztve menekülnek. Sajnos Naga arányérzéke kissé hibádzik, így a sárkány tízméteres fejéhez egyméteres test tartozik. Nem is képes megállni a lábán, lebucskázik a hegyrõl, és bukfenceivel szétrombolja az alant fekvõ fõváros felét.
A király, bár kissé idegesen, de udvariasan fogadja õket, s miután megtudja kik is a vendégei, Linát szinte erõszakkal marasztalja.
Éjjel megint az álmok, de ekkor már megjelenik egy fura öregúr is, Rowdy Gabriev. Kiderül, az öreg, aki az álmokat küldi, nem más mint a kissrác. Megjelenik egy elf lány is, aki láthatóan Rowdy szerelme... Aztán Rowdy utasítja az egyre idegesebb Linát, hogy menjen Esgroth(?) romjaihoz. Aztán ez visszhangzik Lina agyában míg fel nem ébred, hogy a király és királyné a fülébe üvöltenek... Kiderül, a király is álmodott Rowdyval, aki megjósolta Lina érkezését, és utasította a királyt, hogy küldje a romokhoz. Ezt a király nem is bánná, mert eredetileg onnan jött Mipross valódi gyógyvize, de ez pár hónapja elakadt. A kivizsgálásra odaküldött emberek pedig vagy nem tértek vissza, vagy félholtan csak annyit rebegtek "A béka...". Lina nem túl sok kedvet mutat a kalandhoz, de a beígért jutalom megteszi a hatását. Másnap reggel már úton is vannak a kissé értetlen Nagával. Útközben Lina mégegyszer beszélni akar Rowdyval, ezért altatót vesz be, és csapdát állít az öregnek. Az õ alma, ebben azt tesz amit akar - logikus ^_^... Szóval elkapja az öreget, és kiszedi belõle mi ez az álomdolog. A elárul annyit, hogy a segítségét kéri, a részleteket pedig a romoknál tudja elmondani, õ ott vár. Lina szokása szerint kéreti magát, de Rowdy felajánlja, hogy megmondja neki hol található a Növekedés Forrása, amitõl Lina gyorsabban nõne... Ez bõven elég, Lina félelmetes lekesedéssel indul a romok felé.
A labirintus mélyén egy hatalmas teremben várja õket Joylock... egy béka. Némi párbeszéd és udvariaskodás után az egész barlang beomlik, Lina kicibálja a lenti kincsek után sikoltozó Nagát, és egy közeli faluhoz repülnek. A falusiak azonban megjelenésükkor zombivá változnak és rájuk támadnak. Joylock pedig, egy sokkal démonhoz-illõbb alakban, élvezettel figyeli õket egy fa tetejérõl...
A falusiak szörnyû halála feldühíti Linát, és most már tényleg ölni akar. A Dragon Slave eltalálja Joylockot, eki nem tud idejében átcsúszni egy másik síkra... De ez sem elég! A mazoku csak megsebesült, de nem pusztult el, sõt, úgy érzi, ez tényleg nem szórakoztató... Linát az érkezõ Rowdy menti meg. A három ellenfél egyenlõre kissé sok Joylocknak, így a mazoku visszavonul a saját síkjára...
Rowdy kunyhójában ellátják Lina sebét, és az öreg magyarázatba fog:
Az álmok abból az idõbõl valók, mikor Rowdy még fiatal volt, és az elfek a szigeten éltek. Egymásba szerettek egy elf lánnyal, Merryloon-nal, és úgy tûnt a boldogság örökké tart. De a tündérlelkek megjelenésének napján eljött egy hatalmas Mazoku, Joylock akinek Rowdy nem volt ellenfél, aki ellen a legendás Fénykard, Rowdy családi erekjéje is hatástalan volt. Joylock kiírtotta az elfeket a sziget pedig gyászában elzárta magát a külvilágtól. Rowdy azóta is bosszút akart állni Joylockon, de az eltûnt, s csak nemrég jelent meg újra. De a bosszúnál is fontosabb, hogy a sziget visszanyerje eredeti állapotát, és az átok megszûnjön... Ehhez a múltat kell megváltoztatni. Lina feladata lesz visszautazni a múltba és segíteni a fiatal Rowdynak hogy legyõzze a Mazokut, mielõtt az elpusztíthatná az elfeket. Akkor minden visszaáll a rendes kerékvágásba és a világ újra egészséges lesz...
Eljött a megfelelõ éjszaka, kezdõdik a csata. Lina és Naga a tömegesen érkezõ kisebb démonokkal hadakozik, de Joylock Rowdyt vette célba... s el is kapja. A haldokló varázsló a saját lelkét, és Joylock mazoku erejét egyesítve létrehozza varázslatát ami felkapja Linát és a belekapaszkodó Nagát, és elrepíti, évszázadokkal visszafelé...
Lina akkor érkezik, mikor Rowdy legyõzött egy kisebb démont. Felkapja a srácot, és süvítenek az elf falu felé. Joylock ugyan már megjelent, de a katasztrófa még megelõzhetõ. Lina a Dragon Slave-et egyenesen Rowdy kardjának pengéjére mondja, s ez a fegyver már képes Joylockot elusztítani. A démon eloszlik a levegõben.
A jelenben minden a helyére került, a múlt megváltozott, de sajnos ez azt is jelenti, hogy a király sem ígért be semmilyen jutalmat, most látja hõseinket elõször... Lina azonban nem csügged, hiszen ott a Növekedés Forrása! A kikötõben hagyja Nagát, és elszáguld a Rowdy által megadott helyre. Már készülne megmártózni, mikor egy paraszt megállítja. A víz a zöldségek növesztésére való, ha Lina belemerül, azonnal öregasszonnyá változik. Lina kiborul, pláne mikor megjelenik az öreg Rowdy szelleme. De a harag nem tart sokáig, Rowdy köszönetére Lina már csak mosolyog. Ekkor hangzik fel a háta mögül az az ismerõs, gerinccsikorgató kuncogás...
És az egész végén láthatjuk Esgroth évszázados romjait, ahogy egy ismerõs alakokat formázó szobor tövében a gyerekek Rowdyt és Linát játszanak. "Baaang! Ez a Dragon Slave! Ez pedig a Fénykard!"...